Kiss Ervin Gábor (1952-2021)


Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata mély megrendüléssel tudatja, hogy városunk Pro Cultura Intercisae-díjas festőművésze Kiss Ervin Gábor, 2021. február 27-én, életének 69. évében elhunyt.

Kiss Ervin Gábor az akkor még Sztálinvárosnak nevezett Dunaújvárosban született 1952-ben. Noha rövid ideig a közeli Kisapostagon élt, valójában soha nem szakadt el a várostól. Ő is azon alkotók közé tartozott, akik a hetvenes évektől részt vettek a Koffán Károly alapította Koffán-kör, majd a Birkás István vezette Amatőr Műhely tevékenységében.

1979 és 1983 között rendszeresen látogatta a Magyar Képzőművészeti Főiskola kurzusait: itt Vecsey Csaba útmutatásai voltak számára a legfontosabbak. Hivatásos művésszé 1999-ben vált, amikor elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagságát.

Kiss Ervin Gábor a nyolcvanas évektől folyamatosan szerepelt a dunaújvárosi és a megyei képzőművészeti színtér seregszemléin; rendszeresen kiállított a Dunaújvárosi- és a Fejér Megyei Tárlatokon. De műveivel önálló kiállítások keretében is találkozhatott a helyi közönség a város fontos kulturális intézményeiben az elmúlt évtizedekben: a Munkásművelődési Központban (1993), az Intercisa Múzeumban (1995) és a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában (1996).  2006-ban elnyerte a Fejér Megyei Közgyűlés díját.

A Kortárs Művészeti Intézet két alkalommal adott otthont Kiss Ervin Gábor egyéni kiállításának: 2008-ban Zólyom Franciska művészettörténész rendezett retrospektív tárlatot a festőművésznek, 2014-ben Zsinka Gabriella kurátor állított össze egy tematikus válogatást az életműből.

Az utolsó ICA-D-s kiállítás évében, 2014-ben Kiss Ervin Gábor munkásságát Pro Cultura Intercisae-díjjal ismerték el. Alapító tagja volt az Újpart Képző-és Iparművészek Egyesületének, rendszeresen részt vett az egyesület alkotótelepein, kiállításain. E mellett köztéri munkája a dunaújvárosi Római Katolikus Templom secco-jának újrafestése.

Kiss Ervin Gábor 2007-től 2011-ig a Kortárs Művészeti Intézet munkatársa volt, az ICA-D kiállításainak építési munkálataiban az ezt követő években is szívesen segédkezett. „Örök érvényű dolgok foglalkoztatnak, mint a napfelkelte, naplemente. Nincs állandóság, képlékenyen kezelem a témát. Gyakran változtatok rajta munka közben, mire kész lesz.” – fogalmazta meg 2004-ben a művész azt az ellentmondást, ami a művei tartalmát, illetve a témát inspiráló jelenségeket, valamint azok feldolgozását jellemzi. Később így folytatja: „Képeimet nem zárom le, nyitva hagyom az emberek felé, hogy ők vigyék tovább a saját képzeletük szerint…”

Forrás: dunaujvaros.hu